Az ember társas lény, nem csak vágyaiban, de cselekedeteiben is, hiszen majdnem minden pillanatunk arról szól, hogy mi teszünk valamit másokért vagy másoknak, vagy megint mások tesznek meg valamit számunkra, illetve értünk.

Ugyanakkor, pusztán azért, mert valamit valakiért, vagy valaki számára megteszünk, végrehajtunk, nem kapunk hálás elismerést ezért. Ráadásul nem csak az eshet meg, hogy tetteinket észre sem veszik, de az is, hogy egészen más érzelmeket váltunk ki magunkban vagy embertársunkban, pl. megbántódást, félreértést, lekötelezettséget is.Dr. Sara Algoe, egy új viselkedéstudományi kutatás szerzője úgy véli, eredményei alapján leszögezhető: a pozitív gondolkodás hosszútávon konstruktív hatást gyakorol az érzelmi életünkre is. A pozitív érzelmek és a hála, vagy köszönetnyilvánítás kiterjesztése a szerelmünk irányába pedig a pozitív gondolkodás jótékony hatását képes akár megtízszerezni is.

A kutató szerint a hála és a nagylelkűség azok az érzemi reakciók, amelyek segítenek megszilárdítani a kapcsolatunkat azokkal, akiknek sorsát a szívünkön viseljük, vagy akiket szeretünk, ráadásul ez mindkét fél számára előnyös - annak is aki kapja és annak is, aki adja. A szakember szerint a hála adaptív természetű érzés, amely végül ahhoz segít hozzá minket, hogy olyan embereket találjunk, és olyan emberekkel törődjünk és teremtsünk kapcsolatot, akik számára a mi közérzetünk is fontos.A figyelmesség számos formában megnyilvánulhat – egy vacsora, amikor a párunkat nagy öröm éri, a gyerekeket egyedül elvinni az állatkertbe, hogy a másik kicsit egyedül lehessen, vagy hazafelé megvenni a szerelmünk kedvenc italát – és ezek a gesztusok tovább erősíthetik két ember között a romantikus kötelék szálait, amennyiben a kedvezményezett fél érzi, hogy hálás ezekért a pillanatokért, tettekért.

A kutatók a fentieket 65 pár vizsgálata alapján állapították meg, akik már régóta tartó, elkötelezett, elégedett kapcsolatban éltek. A szakemberek igyekeztek megfelelően dokumentálni a vizsgált személyek napról napra változó elégedettségének mértékét és a társukhoz fűződő kapocs erősségének változásait. A változásokat megbízhatóan jelezték, amikor a kapcsolat valamelyik tagja hálásnak érezte magát, amit ki is mutatott partnere irányába – a jótékony hatás még egy nappal később is érzékelhető volt a pár kapcsolatában. Vagyis, ez az érzelmi reakció, a tanulmány konklúziója szerint fontos fenntartó mechanizmusa a kapcsolatoknak, egyfajta párkapcsolati élénkítő-injekció.

A szakemberek ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a mindennapi érzelmi reakció a lekötelezettség érzésére nem képes egy kapcsolati kötelék megszilárdítására. Ez az érzelem ugyanis azt foglalja magában, hogy a gesztusokat vissza kell fizetnünk.

Forrás:Medipress.hu