A szakemberek 26 embert vizsgáltak két reggelen keresztül. Voltak, akiknek azt mondták, két tojásból készült omlettet ettek, míg a többiek négy tojásosat, noha a valóságban mindkét omlett három tojásból készült.

Azok az emberek, akiknek azt mondták, hogy két tojást ettek, két órával később sokkal éhesebbek voltak, mint azok, akik négy tojást fogyasztottak. Nem csak éhesebbnek vallották magukat, de egyúttal a következő étkezésnél többet is ettek a tésztából, mint azok a társaik, akik azt hitték, négy tojásos omlettet reggeliztek.

„Azt már korábbi kutatások is bizonyították, hogy jóllakottságunk mértéke nagyban függ attól, hogy milyen képünk van az általunk fogyasztott étel mennységéről, kalória- és energiatartalmáról” – fogalmazza meg a lényeget a kutatást vezető Steve Brown, a brit Sheffield Hallam University munkatársa.

Nem csökkenti az étvágyat az alacsony glikémiás indexű diéta

Friss kutatások szerint ha csökkentjük az étrendünk glikémiás indexét, valamint szénhidrát-tartalmát, anélkül csökken a vér glükóz- és inzulinszintje, hogy az bármilyen befolyással lenne jóllakottság-érzetünkre.

Amint arról dr. Frank L Greenway, a Louisiana Állami Egyetem munkatársa a Diabetes Care című online lapban beszámolt, az eddigi kutatók többnyire egy-egy adott étel glikémiás indexével kapcsolatban végeztek vizsgálatokat, ezért egyesekben felmerült, hogy a különféle ételek együttes fogyasztásakor nem ugyanaz a hatás érhető el. A mostani tanulmány arra mutat rá, hogy a glikémiás index csökkentésével a glükóz- és inzulinszint abban az esetben is kedvező módon befolyásolható, ha egy átlagos étrendet veszünk figyelembe, nem csupán elkülönített ételeket.

A vizsgálat során dr. Greenway és munkatársai 26 túlsúlyos, ám egyébként egészséges felnőtt étkezés utáni glükóz- és inzulinreakcióját, továbbá éhség- és jóllakottság-érzését figyelték meg. Minden résztvevő négyféle étrendet kapott:  magas glikémiás indexű és magas szénhidráttartalmút, magas glikémiás indexű és alacsony szénhidráttartalmút, alacsony glikémiás indexű és magas szénhidráttartalmút, valamint alacsony glikémiás indexű és alacsony szénhidráttartalmút , melyek háromnapos szünetek beiktatásával követték egymást véletlenszerű sorrendben.

A megfigyelésekből kiderült, hogy a glükóz- és inzulinértékek a magas glikémiás indexű, magas szénhidráttartalmú étrend esetében voltak a legmagasabbak, és a legnagyobb kontraszt az alacsony glikémiás indexű, alacsony szénhidráttartalmú étrend esetében mutatkozott. Emellett azonban az éhség- vagy a telítettségérzet terén nem mutatkozott szignifikáns különbség a négyféle étrend esetében. Az energiaszintet és kedélyállapotot tekintve a résztvevők az alacsony glikémiás indexű, alacsony szénhidráttartalmú étrend során érezték magukat a legrosszabbul, legnyugodtabbak az alacsony glikémiás index és magas szénhidráttartalom, legszomorúbbak pedig a magas glikémiás index és alacsony szénhidráttartalom hatására voltak.

Amint azt dr. Greenway kifejtette, megfigyeléseik nem támasztják alá azokat a korábbi feltételezéseket, miszerint az ételek glikémiás indexének csökkentésével a cukorbetegség kezelése mellett fogyás is elérhető, hiszen világosan kiderült, hogy az étrend megváltoztatása nem volt befolyással a kísérleti alanyok éhségérzetére, így véleményük szerint ettől a diétától súlycsökkenés nem várható.