A magnólia eredetileg a trópusi országokban és a meleg égövi vidéken él meg, de lombhullató változata egy kis odafigyeléssel és gondozással nálunk is ültethető. Két fajtája van az első, ami a levél megjelenése után kezd virágozni, de ez a fajta nálunk nagyon ritkán leélhető fel, mivel nagyon kényes és nem bírja a mi klímánkat. A másik faj, ami először virágzik, majd utána növeszt levelet, ezt a növényt találhatjuk meg a hazai kertekben.

A magnólia az eredeti élőhelyén, az erdők alsó lombkorona szintjén élnek, itt is van örökzöld és lombhullató változata is. Sok magnólia fa található Kelet Ázsiában és észak Amerikában is, ahol szintén az árnyékos és párás erdők mélyén élnek ezek a színpompás növények. Sokan liliomfának vagy tulipánfának is nevezik, ezeket a neveket a virág formájáról kapta.
Fehér vagy pasztell, de akár rózsaszín színben találkozhatunk vele, ezek még a levelek előtt megjelenek a fán, kora tavasszal. A magnóliák bár eredetileg cserjék, mégis nagyságuk miatt fának nevezzük őket, hiszen magasságuk elérheti a 4-5 métert is fajtától függően.

Magnólia talajigénye:

Ha magnóliát szeretnénk kertünkbe ültetni, a legfontosabb igény a talaj. Vizsgáljuk meg kertünk talaj szerkezetét, mert ez a növény a meszes talaj hatására előbb elsárgul, majd elpusztul. Ha kertünkben ilyen a talaj, ássunk ki egy nagyobb gödröt, kerítsük el kerti fóliával és cseréljük ki a talajt savanyú földre, vagy használjunk A típusú virágföldet, egy kis tőzeggel bekeverve. Amikor konténeres növényt ültetünk el, nagyon óvatosan emeljük ki, mert a gyökérzete igen sérülékeny.

A nyári melegben öntözzük folyamatosan a növényt, mert a szárasság tönkre teheti a gyökérzetét. Napos vagy félárnyékos helyre ültessük el a cserjét, és ültetés után öntözzük be jó alaposan a talajt körülötte.


Íme, néhány ismert magnólia faj.

Magnólia lilliflora: Kínai liliomfa:

Alacsony növésű fa, amely két méternél nagyobbra nem nő, ezért ideális teraszokra, vagy kisebb kertekbe. Virágai pirosak vagy erős rózsaszínűek, és májustól virágzik.

Magnólia stellata: Csillagvirágú liliomfa:

Gyönyörű és illatos virágai a tél végén vagy tavasszal nyílnak nagy tömegben, maga a növény kb. 3-4 méter magasra is megnőhet. Igazi szoliter növény, és nem túl igényes.

Magnólia kobus: Japán liliomfa:

Ahogy a neve is mutatja, japánból származik ez a fajta, de már hazánkban is sokszor találkozni vele, mert igen jól alkalmazkodott a mi klímánkhoz is. Ez a fajta akár idősebb korában 6-8 méter magasra is megnőhet, bár ehhez évekre van szükség.
Virágai márciustól nyílnak, fehérek és illatosak, idősebb korábban egyre több virágot hoz. A kert legszebb szoliter növénye lehet.

A nagyvirágú liliomfa (Magnólia x soulangiana) hibrid a valódi liliomfák legdekoratívabb és legelterjedtebb fajtája. A Magnolia denudata és a Magnolia liliiflora hibridje. Nagy, húsos szirmú, a tulipánéhoz hasonló, április-májusban nyíló, virágai miatt kedvelik. Rendszeresen összetévesztik a tulipánfával (Liriodendron tulipifera).
Három–öt méteresre növő, terebélyes cserje, ami néha többtörzses fácskává nő. Koronája laza, széles, többnyire már a talaj fölött sűrűn elágazik.
Virágait áprilistól, lombfakadás előtt hozza. Hibrid létére csíraképes magokat érlel, de a magoncok csak alanynak valók, mert bizonytalanul virágoznak, és későn fordulnak termőre.


Érdekesség:

Nem rég a tudósok egy 17 millió éves magnólia fosszilist találtak Kansasban. Mivel a magnolia fák megjelenésekor még nem voltak méhek, ennek a növénynek a beporzását rovarok végzik a mai napig.
A különbség a tulipánfa és a liliomfa között az élőhelyük a tulipánfa Észak Amerikában élnek, míg a liliomfák Ázsiában és Kínában élnek, de mindkét növény a magnóliák családjába tartozik.