Sokunk számára természetes, hogy otthon kinyitjuk a csapot, és folyik belőle a víz, de a világ számos térségében nagy gondot jelent a vízhez való hozzájutás. Ha nekünk is ilyen nehézségekkel kellene szembenéznünk, biztosan jobban meggondolnánk, mire használjuk az értékes víz minden cseppjét. A felmelegedés miatt nagyon is lehetséges, hogy erre egy nap rá leszünk kényszerítve. Nem véletlenül nevezik a vizet a jövő olajának.

Ha eddig még nem tettük meg, ideje környezettudatosabban gondolkodnunk, és a kertünkbe olyan növényeket ültetni, melyek kevés vízzel is beérik.

Az egyik legnagyobb vízfelhasználást jelenti a lakott környezetben a gyepek öntözése.

Sok vizet megspórolhatunk, ha olyan füvet választunk a kertünkbe, mely jól bírja a szárazságot, és csak ritkán kell megöntözni.

A kerti gyep létesítésére alkalmas szárazságtűrő fűfajok közé tartozik a pusztai csenkesz és a veresnadrág csenkesz. Ezek a fajok hosszú életűek, és ritkán kell őket vágni. Bár utóbbi szárazságban megvörösödik, de aztán újra kihajt.

Különösen szívós faj a csillagpázsit, melynek több előnye is van. Ahol megtelepszik, ott gyakorlatilag kiirthatatlan, még homokos területen is megmarad, nem igényli az öntözést, és olyan alacsony a gyepje, hogy nem hogy nem kell, de nem is lehet kaszálni.

Szintén jól alkalmazkodó, forróság- és szárazságtűrő fű a magyar rozsnok. Kerti gyepesítésre aljfű jellegű típusai közül válasszunk. Bár kezdetben lassan fejlődik, később kevés öntözéssel is beéri, és hosszú életű lesz.

Kertünk legszebb ékei a dísznövények, melyek között számos szárazságtűrő fajt találunk. Ilyen a leánykökörcsin, a tavaszi hérics, a Waldstein-pimpó, a koloncos legyezőfű, a sziklakertek díszeiül szolgáló varjúhájak és az alacsonyszárú ligetszépe, az igénytelen, de mégis mutatós piros sarkantyúvirág, a különleges virágzatú hosszúlevelű medveköröm, a kereklevelű harangvirág, a különleges hajtású, nyárvégi aranyfürt vagy a nagy tűrőképességű kék nőszirom.

Bőven találunk olyan fás szárú növényeket is, melyek nem szomjaznak víz után, és csak tartós szárazság idején kell megöntözni őket. Ebbe a növénycsoportba tartozik a díszalma, a bibircses nyír, a madárberkenye, a tavasz első legszebb színfoltja, az aranyvessző, és az őszi kert legcsodásabb dísze, a tűztövis. De ide soroljuk a gyümölcsöt adó házi szilvát, nemes almát, közönséges meggyet, édes cseresznyét és a fekete bodzát is. A kúszónövények közül a sötétzöld levelű borostyán vagy az ősszel vörösbe boruló vadszőlő jelent ideális választást.

A nyitvatermők közül a közönséges boróka, a törpefenyő, a fehér luc és a nyugati tuja sem igényi a rendszeres öntözést.

A vízfelhasználás csökkentése mellett is megőrizhetjük magunk körül a szép, virágos, zöld környezetet, ha helyesen válogatjuk meg növényeinket. Kérjünk segítséget a kertészetekben, ahol még több szárazságtűrő növényfajt tudnak ajánlani.