Egyre gyakrabban hallani Magyarországon is a chilei borokról. Nem véletlenül, hiszen ezek az italok világviszonylatban igencsak elismertek, kiváló ár-érték arányt képviselnek, tehát egy elérhető különlegességre talál, aki úgy dönt, hogy megkóstol egy minőségi chilei bort.

Hogy mégis miben rejlik ezeknek az italoknak a különlegessége? Egyáltalán mit kell tudni általánosságban a Chilében készült borokról, valamint az ottani borkultúráról? A kérdések megválaszolásában Sutus Attila sommelier volt a segítségünkre a Vitexim italkereskedés képviseletében, aki rengeteg érdekességet osztott meg velünk a téma kapcsán.

 

Az amerikai és a francia borok sokszorosan drágábbak, mint a chilei italok

 

Miután arról érdeklődtünk, hogy a világhírű francia vagy a különleges észak-amerikai borokhoz képest milyen különbségeket tapasztalhatnak a vásárlók a chilei borok kapcsán, Attila elmondta, hogy az árcédulát leszámítva szinte semmit. Ennek az oka pedig nem más, minthogy a legtöbb chilei bortermelő mögött amerikai vagy francia befektetők találhatók – főként utóbbiak –, többnyire francia hordókat használnak az érleléshez, ottani technológiákat, illetve tudást a teljes folyamat során, ami rendszerint nagyon magas minőséget eredményez, azonban sokkal elérhetőbb árkategória mellett.

 

Egy kaliforniai bor például legalább négyszer-, egy francia palack pedig minimum ötször drágább, mint egy chilei bor, miközben a tartalom tekintetében túl jelentős változások nem érzékelhetők köztük. Ennek az oka, hogy Chilében minden olcsóbb, a kormány gyakran ingyen adja a földet a termelőknek, hiszen a borászatok fejlesztik az adott régiót, embereket alkalmaznak, adót fizetnek, tehát eleve minden sokkal olcsóbb, mint a világ más részein, ami a borok előállítására is igaz.

 

A magyarok nem túl nyitottak a külföldi borokra

 

Mint a sommelier kiemelte: a chilei borok tényleg jók, a legjobbak között vannak a világon, mégis jó áron hozzáférhetők. Ennek ellenére Magyarországon még csak egy szolid, de egyre nagyobb rajongótábor alakult ki a kérdéses régió italai körül. A helyzet azonban sokkal jobb, mint 7-8 évvel ezelőtt. Attila elmondta, hogy akkoriban csak a chilei nagykövet segítségével jutott hozzá már akkor is jó minőségű borokhoz, ami mára annyiban módosult, hogy könnyen beszerezhetővé vált itthon néhány kinti termelő ízletes finomsága.

 

Hazánkban azonban még így is nehezen terjednek a chilei borok, mint más országokban, mert a magyarok nagyon szeretnek itthoni borokat fogyasztani. Jól ismerik a felkapott borászatokat, ragaszkodnak az ismert márkákhoz, ami alapvető probléma, hiszen így talán soha nem ismerhetnek meg kimagasló minőségű, ámde más földrészről származó italokat. Mindez annak ellenére is nagyon érdekes, hogy vannak hiányosságaink a borkultúra tekintetében, ellentétben a franciákkal, akik például éppen ebből kifolyólag annyira makacsok, hogy bárhol is járnak a világon, többnyire csak francia borokat hajlandóak fogyasztani.

 

Chilei bortörténelem

 

A chilei bortörténelemről általánosságban elmondható, hogy a hagyományos bortermelés nem nevezhető túlzottan réginek. A spanyol gyarmatosítókig, az ottani bortermelőkig vezethető vissza, ami alig néhány évszázados hagyományt jelent, míg például néhány európai régióban évezredes múltról beszélhetünk.

 

Miután a spanyol hódítók saját földet kaptak az óceán túloldalán, földművelésbe, szőlőtermesztésbe kezdtek, és saját borok készítésébe hoztak, hogy azt ne kelljen Európából importálni. Ez viszont még nem teremtett mélyebb borkultúrát az országban. Miután azonban Chile felszabadításában nagy szerepet játszottak a franciák, néhány európai bortermelő felismerte a lehetőségeket, a jó minőségű talajt és a különleges klímát, majd saját szőlőfajtákat, saját metszés- és termesztéstechnikákat, alapvető borászati szaktudást vittek a régióba.

 

Emiatt Attila szerint bátran kijelenthetjük, hogy

 

a chilei borok valójában Chilében készült, elérhető árú francia borok.

 

A franciák után természetesen a kaliforniai termelők is egyre nagyobb figyelmet fordítottak az országra, hiszen sokkal olcsóbban lehetett előállítani hasonló vagy ugyanolyan jó minőségű borokat, mint északabbra.

 

A sajátos klíma adja a chilei borok különleges jellegét

 

Az már a fentiekből kiderült, hogy a chilei borok nagyon jó ár-érték arányt képviselnek és magas minőségűek, azonban még nem esett szó arról, hogy mitől olyan különlegesek? Sutus Attila szerint származási helyüket leszámítva csak csipetnyi sajátosság érezhető ki belőlük, inkább a fentiekben már említett francia jelleg érhető tetten a legtöbb palacknál, azonban a sajátos klíma azért természetesen meghatározza a végeredmény ízét és jellegét egyaránt.

 

Ennek az oka nem más, minthogy Chilében nagyon jók a körülmények a szőlőtermesztéshez, páratlanul tiszta a levegő, a hosszú földrajzi kiterjedés miatt pedig az északi és a déli részen termett gyümölcs egyaránt különlegességet tud csempészni az italokba, hiszen a hidegebb és melegebb közeg miatt eltérő cukortartalommal rendelkeznek a szőlőfürtök.

 

A Santa Alicia borai például a Malipo völgyből származnak, mely közvetlenül a főváros mellett helyezkedik el. Egy patkó alakú természetes völgyről van szó, ami az ország történelmi borvidékének tekinthető. A legtöbb nagy borászat itt tömörül, az emberek zöme is itt telepedett le, a környező hegyekben a spanyolok és a franciák szintén erre kezdték meg először a szőlőtermesztést.

 

Rendkívül előnyös régió, hiszen a friss hideg hegyi levegő folyamatosan ömlik lefelé, miközben a tenger felől szintén üde szellő éri a gyümölcsöt, és mivel az ipar mértéke elhanyagolható, ezért légszennyezésről is alig-alig beszélhetünk. A nagy tengerszint feletti magassággal együtt ez a közeg meghatározza a chilei borok ízét és jellegét, amit a franciák használtak ki eddig a leginkább, hiszen több évezredes tudásuk miatt jól tudják, hogy a klíma milyen hatást gyakorol a borokra.

 

A francia hatás nagyon érződik a chilei borokon

 

Mint azt a sommelier is kiemelte, a chilei borok valóban kimagasló ár-érték arányt képviselnek, nagyon jó minőséget kapunk a pénzünkért cserébe, méghozzá igényes tálalásban. Elég csak megnézni az értékeléseket, hiszen a Santa Alicia borászat termékei a borversenyeken rendre 90-91 pontokat érnek el, ami bőven az aranyérmes kategóriát jelenti.

 

Rossz borok tehát nem nagyon érkeznek Chiléből, azonban fontos tudni, hogy a dél-amerikai országok, így Uruguay, Paraguay vagy Brazília termékeitől jelentős mértékben különböznek, inkább a francia hatás érződik rajtuk a leginkább. Ez a fentiekben már említett történelmi háttér miatt nem meglepő, hiszen a franciáknak köszönheti az ország, hogy ma világszerte jegyzik az onnan érkező borokat, miközben az európaiaknak van a világon a legnagyobb borkultúrájuk.

 

A chileiek közel sem értenek annyira a borhoz, mint a franciák, akik pontosan tudják, hogy egy-egy szőlőnek milyen sajátosságai vannak, abból mit lehet kihozni, milyen tölgyfahordóban, meddig kell érlelni, mikor kell kivenni onnan, hogyan kell kezelni és így tovább. Ezért van az Sutus Attila szerint, hogy egy borkóstolón gyakran nehéz kiszűrni, hogy egy adott bor francia vagy chilei, olyan nagy a hasonlóság köztük.

 

Nem azért jók a chilei borok, mert Chiléből származnak

 

Hogy akkor mégis miért? A szakértő szerint ez soktényezős egyenlet, azonban a francia befolyás és a különleges klíma legalább annyira fontosak, de közel sem azért finomak a chilei borok, mert Chiléből származnak, hiszen a szőlő ott is csak szőlő, nincs nagy különbség ebből a szempontból egy chilei és egy magyar bor között. Nyilván nem egy homoki borral kell összevetni egy az Andok talaján érett szőlőből készült italt, de egy Mátrából vagy Villányból származó kőzetes talajon termett gyümölcsből előállított hazai borhoz mérten már kisebbek a különbségek.

 

Természetesen a tengerentúli klíma már több szempontból kedvezőbb a bortermelésnek, a franciák pedig nagy hozzáértéssel eleve úgy ültették a szőlőtőkéket Chilében, hogy a hűvösebb helyre kerüljenek a hidegkedvelő növények, és védettebb helyre a melegebb közeget kedvelő kék- és vörösszőlők. Alapvetően tehát a chilei borok minden tekintetben olyanok, ahogyan azt a nagy könyvben megírták, beszéljünk akár egy Cabernet Sauvignonról, akár egy Chardonnay-ről.

 

Emiatt Sutus Attila szerint érdemtelenül alsópolcos termékekről van szó, hiszen míg külföldön abszolút elismertek a chilei borok, addig hazánkban kevesen ismerik őket, pedig kevesebb pénzért kaphatunk olyan minőséget, amit egy francia bortól általában csak sokszoros áron.

 

Nyilván chilei bor és chilei bor között is vannak különbségek, és nemcsak az évjárat miatt! Akadnak, melyek kisebb területen érnek és kézi munkaerővel szüretelik le a gyümölcsöt hozzá, ami nyilván drágább végeredményt nyújt, míg a gépi szüretelés jóval olcsóbb, de szőlőfajtán belül is lehetnek eltérések, szériák.

 

Chilében egyelőre még a filoxéra sem fenyeget

 

Évekkel ezelőtt a filoxéra gyakorlatilag teljesen kiirtotta a világ szőlőállományának egy jelentős részét, aminek köszönhetően rengeteg országban átalakult a borkultúra. Érdekes azonban, hogy ez a gyökerekre ártalmas tetűféle kártevő bár szinte az egész világon szétterjedt, illetve okozott hatalmas fejtörést, valamint kiesést a borászatoknak, Chilét azonban nem tudta elérni, ennek pedig megvan a maga oka.

 

Ez nem más, minthogy az ország olyan különleges fekvésű, hogy a rovar egyszerűen képtelen bejutni oda. A filoxéráról tudni kell ugyanis, hogy egy úgynevezett nimfarovar, ezáltal nemcsak a földben él, hanem repülni is tud. Mivel azonban az egyik oldalról Chilét az óceán szegélyezi, a másik oldalról pedig a magas Andok hegység helyezkedik el, ezért a kártevő nem tud berepülni és ott kárt okozni.

 

Ennek köszönhető, hogy Chilében nagyon öreg szőlőtöveket is találhatunk, melyek például a világ más bortermelő vidékein már nem jellemzőek. Saját szőlőfajtát az országból viszont nem nagyon lehet kiemelni, egyedül a Pais, mely alapvetően kizárólag arrafelé jellemző, azonban annyira kis mennyiségben termelik, hogy az ebből készült borokat többnyire elfogyasztják helyben, exportra nem jut belőlük.

(X)